Irházi Kriszta vagyok.

Hogy miért lettem fotós? Nem azért, mert Anyukám azt mondta: „Jajj, de szépek a képeid!” – hanem mert a fotózás gyerekkorom óta a szenvedélyem. A kamera mindig ott volt az életemben, de hivatalosan csak felnőttként váltam fotóssá. Szerencsésnek mondhatom magam, mert Magyarország legjobbjaitól tanulhattam – olyan mesterektől, akik nemcsak a technikát adták át, hanem azt a látásmódot is, ami a szívből fakad. Azóta dolgoztam nagy cégek rendezvényein, és megörökíthettem családok fontos pillanatait – az első mosolyokat, öleléseket, meghitt ünnepeket. Jártam lovastanyákon, ahol igazán megtapasztalhattam, milyen, amikor a föld megremeg alattam, és milyen az a szabadság, amit csak az állatok, a természet és a mozgás harmóniája tud megmutatni. Számomra minden kép egy történet, minden pillanat egyszeri és megismételhetetlen. Ez az, amiért újra és újra a fényképezőgép után nyúlok.